2011. augusztus 18., csütörtök
1. fejezet
A nap sugarai csodásnak bizonyult narancsos és vöröses színeiben.A felhők a vattacukor rózsaszín árnyalataiban leginkább nagy vattapamacsokra emlékeztettek.A tenger illata idefentről is tisztán érezhető volt.Be szippantottam a sós levegőt és egy fenyőnek dőlve elmélyedtem a gyönyörű kilátásban.Ilyen magasról az ember akár meg is érinthetné az eget...
Elnyomtam egy hosszú ásítást mire a szemeim ólom súlyaként nehezedtek el a fáradságtól.Hiába a heti három műszak, ha kevés a borra való és még fáradt is vagyok.A füzetesről nem is beszélve.Csak ez a hely van nekem mióta aput elvitte az autó baleset utáni lázas kóma és miután anyám mély alkoholizásba folytja a bánatát.Ezért kell a 3 műszak és ezért van olyan kevés zsozsó...de mit vártam, ilyen világba születtem, úgy látszik nem volt jobb...
Jack ugatására ébredtem.A nap már lement és a csak a csillagok és a hold fénye törte meg a sötétséget.Még arra sem emlékeztem, hogy mikor merültem álomba, nem, hogy arra hogy Jack nem aludni hanem sétálni jött.Próbáltam visszahúzni a pórázánál de mintha puskából lőttek volna, olyan sebesen kapta ki magát a kezemből a kis vakarcs.
-Jack!Hallod Jack!?Azonnal gyere vissza...-hirtelen elakadt a szavam mert észre vettem, hogy Jack éppen a szakadék felé zuhant mikor hirtelen eltűnt és csak egy vakkantás maradt utána.Éreztem ahogy a szívem össze szorul és pár pillanat múlva már a szakadék szélénél állva, gyászosan néztem Jack zuhanó irámyába, de már késő volt...Ekkor észrevettem a homok színű, pamacs szerű kisállatot a sziklák lábánál.Jack!Dobbant fel a szívem.A tenger habjai kisodorták a hullámok közül és majdnem teljesen, bele olvadt a homokba.Hirtelen mozdulattal megfordultam és már majd nem meg is tettem ez első lépést előre, mikor reccsenést hallottam.
Hirtelen minden sötétségbe borult és valaki, vagy valami megragadta a vállam.Órákon át zuhantam a végtelen mélybe.Aztán valahogy elaludtam...
* * *
Forró leheletet éreztem az ajkamon.Először fátyolként zuhant a puha csók, majd egyre vágyakozóbban és követelőzőbben olvadt bele a számba.A heves akaratú nyelv, egyre veszélyesebbnek tűnt ugyan akkor fellobbantott bennem valamit.Bár már elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy kinyissam a szemeimet, inkább hagytam, hogy a kíváncsiság eluralkodjon rajtam és csukva hagytam.
Az izzó száj édesebb volt a méznél is és olyan érzékien forrt össze az enyémmel, hogy felnyögtem az élvezettől.Valaki állathoz hasonlóan hörgött egyet és akár meg is ijedhettem volna de ennek ellenére inkább vissza csókoltam és élveztem a vággyal teli ízeket.
Hirtelen elvált tőlem a mámor adóm, de még mindig éreztem a rám nehezedő test súlyát.Kinyitottam a szemem és kikerekedett szemmel néztem az egyenesen engem bámuló férfi szemeibe.A smaragd zöld tekintetben izzó arany és rubint vörös pöttyök cikáztak.
Az ajkain valami pirosas folyadék csillant.Öntudatlanul megnyaltam az enyémet és majdnem kiugrott a szemem, mikor megéreztem a vér vasas ízét.Pillanatok alatt végigmértem a rajtam ülő férfit, de egyetlen apró részletet sem hagytam ki.
Csokoládé barna, göndör haja kócosan lógott helyenként a homlokára.Bronz barna bőre szinte már tökéletesnek tűnt.Ebben a kevés fényben is könnyen kivehető volt az izmos válla és hatalmas mellkasa.És nem viselt semmit a felső testén!A feszes izmai barnán csillogtak a nedvességtől.Csak most vettem észre, hogy az egész testét vízcseppek borították.A nadrágján, a vállán, az orrán, a haján és a mellbimbóján is....Olyan keménynek és finomnak látszott, hogy alig bírtam megállni, hogy ne érintsem meg.
Nem tudom mi történt velem eddig még senki sem ébresztett ekkora vágyat bennem.Jó David-el is jó volt, de sosem éreztem ekkora késztetést iránta.Ő olyan forrónak tűnt.Olyan veszélyesen csábítónak.Olyan hihetetlennek...Ahogy újra végig mértem, megállapodott a szemem az ajkán és újra elöntött a félelem...
- Meg...meg haraptál.- mondtam remegő hangon és vörös pír öntötte el az arcom.
A férfi szája félig mosolyra húzódott és a hangjából ítélve jót mulatott.
-Nem, cicus, te haraptál meg!
Elnyomtam egy hosszú ásítást mire a szemeim ólom súlyaként nehezedtek el a fáradságtól.Hiába a heti három műszak, ha kevés a borra való és még fáradt is vagyok.A füzetesről nem is beszélve.Csak ez a hely van nekem mióta aput elvitte az autó baleset utáni lázas kóma és miután anyám mély alkoholizásba folytja a bánatát.Ezért kell a 3 műszak és ezért van olyan kevés zsozsó...de mit vártam, ilyen világba születtem, úgy látszik nem volt jobb...
Jack ugatására ébredtem.A nap már lement és a csak a csillagok és a hold fénye törte meg a sötétséget.Még arra sem emlékeztem, hogy mikor merültem álomba, nem, hogy arra hogy Jack nem aludni hanem sétálni jött.Próbáltam visszahúzni a pórázánál de mintha puskából lőttek volna, olyan sebesen kapta ki magát a kezemből a kis vakarcs.
-Jack!Hallod Jack!?Azonnal gyere vissza...-hirtelen elakadt a szavam mert észre vettem, hogy Jack éppen a szakadék felé zuhant mikor hirtelen eltűnt és csak egy vakkantás maradt utána.Éreztem ahogy a szívem össze szorul és pár pillanat múlva már a szakadék szélénél állva, gyászosan néztem Jack zuhanó irámyába, de már késő volt...Ekkor észrevettem a homok színű, pamacs szerű kisállatot a sziklák lábánál.Jack!Dobbant fel a szívem.A tenger habjai kisodorták a hullámok közül és majdnem teljesen, bele olvadt a homokba.Hirtelen mozdulattal megfordultam és már majd nem meg is tettem ez első lépést előre, mikor reccsenést hallottam.
Hirtelen minden sötétségbe borult és valaki, vagy valami megragadta a vállam.Órákon át zuhantam a végtelen mélybe.Aztán valahogy elaludtam...
* * *
Forró leheletet éreztem az ajkamon.Először fátyolként zuhant a puha csók, majd egyre vágyakozóbban és követelőzőbben olvadt bele a számba.A heves akaratú nyelv, egyre veszélyesebbnek tűnt ugyan akkor fellobbantott bennem valamit.Bár már elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy kinyissam a szemeimet, inkább hagytam, hogy a kíváncsiság eluralkodjon rajtam és csukva hagytam.
Az izzó száj édesebb volt a méznél is és olyan érzékien forrt össze az enyémmel, hogy felnyögtem az élvezettől.Valaki állathoz hasonlóan hörgött egyet és akár meg is ijedhettem volna de ennek ellenére inkább vissza csókoltam és élveztem a vággyal teli ízeket.
Hirtelen elvált tőlem a mámor adóm, de még mindig éreztem a rám nehezedő test súlyát.Kinyitottam a szemem és kikerekedett szemmel néztem az egyenesen engem bámuló férfi szemeibe.A smaragd zöld tekintetben izzó arany és rubint vörös pöttyök cikáztak.
Az ajkain valami pirosas folyadék csillant.Öntudatlanul megnyaltam az enyémet és majdnem kiugrott a szemem, mikor megéreztem a vér vasas ízét.Pillanatok alatt végigmértem a rajtam ülő férfit, de egyetlen apró részletet sem hagytam ki.
Csokoládé barna, göndör haja kócosan lógott helyenként a homlokára.Bronz barna bőre szinte már tökéletesnek tűnt.Ebben a kevés fényben is könnyen kivehető volt az izmos válla és hatalmas mellkasa.És nem viselt semmit a felső testén!A feszes izmai barnán csillogtak a nedvességtől.Csak most vettem észre, hogy az egész testét vízcseppek borították.A nadrágján, a vállán, az orrán, a haján és a mellbimbóján is....Olyan keménynek és finomnak látszott, hogy alig bírtam megállni, hogy ne érintsem meg.
Nem tudom mi történt velem eddig még senki sem ébresztett ekkora vágyat bennem.Jó David-el is jó volt, de sosem éreztem ekkora késztetést iránta.Ő olyan forrónak tűnt.Olyan veszélyesen csábítónak.Olyan hihetetlennek...Ahogy újra végig mértem, megállapodott a szemem az ajkán és újra elöntött a félelem...
- Meg...meg haraptál.- mondtam remegő hangon és vörös pír öntötte el az arcom.
A férfi szája félig mosolyra húzódott és a hangjából ítélve jót mulatott.
-Nem, cicus, te haraptál meg!
Tartalom
Hirtelen minden elsötétült.Valaki, vagy valami megragadta vállam és a mélybe rántott. Hosszú órákig csak zuhantam lefelé a sötétségbe.Aztán valahogy elaludtam...
Cat Plammer vagyok és 19 éves koromban elragadt a féktelen halál.Mások szerint megátkoztak mert bűnbe estem.Megint mások pedig azt mondják hogy nem érdemlek meg ekkora megtiszteltetést...Én mindenesetre annyit tudok, hogy itt ragadtam a mélyben és azt mondják kötelességem hozzá menni ahhoz aki megölt de, nekem eszem ágában sincsen annak a beképzelt fickónak a felesége lenni, csak mert megcsókolt!Különben is, hisz ő maga a halál!
Cat Plammer vagyok és 19 éves koromban elragadt a féktelen halál.Mások szerint megátkoztak mert bűnbe estem.Megint mások pedig azt mondják hogy nem érdemlek meg ekkora megtiszteltetést...Én mindenesetre annyit tudok, hogy itt ragadtam a mélyben és azt mondják kötelességem hozzá menni ahhoz aki megölt de, nekem eszem ágában sincsen annak a beképzelt fickónak a felesége lenni, csak mert megcsókolt!Különben is, hisz ő maga a halál!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)